A kötet nagyszabású antológia a Kárpát-medencében élő magyar szórványokról és az észak-amerikai diaszpóráról. Tudományos igényű tanulmányok és versek, interjúk, riportok és esszék, módszertani dolgozatok és ismeretterjesztő cikkek számolnak be a magyar nyelvi szigetek történelmi, művelődéstörténeti, nyelvjárási, demográfiai, szociálpszichológiai, településföldrajzi, geopolitikai vonatkozásairól. Az első fejezetbe (Szórványhelyzetek) kerültek azok az írások, amelyek a szórványmagyarság életfeltételeinek általánosabb kritériumaival, ismérveivel foglalkoznak. A kárpátaljai, illetve moldvai csángó költők (Vári Fábián László és Iancu Laura) "ráhangoló" versei után Balázs Géza és Péntek János a szórványlét nyelvi, Ludány András és Vasile Sebastian Dăncu a lélektani sajátosságaival foglalkozik. A második részbe kerültek az erdélyi magyar szórványokkal foglalkozó írások. A szerzők vizsgálják a Belényes környékén, illetve a Mezőségen élő magyarok, azután a csángók és a nagyvárosokban élő szórványok életfeltételeit. A harmadik fejezet a Kárpát-medence Erdélyen kívüli tájegységeinek magyar nyelvszigeteit mutatja be: a Kassa-vidék, Fiume, Burgenland kis magyar világait. A következő fejezet az észak-amerikai diaszpóra világába adnak betekintést, elsősorban az ottani magyar szervezetek (Amerikai Magyar Baráti Közösség, a magyar házak hálózata, a clevelandi Bocskai Rádió, Amerikai Magyar Koalíció) működésének ismertetése útján. Végül az utolsó fejezet (Írószemmel a szórványlétről) szépirodalmi alkotások segítségével, valamint a szórvány tematikát földolgozó irodalmi alkotások, kötetek bemutatásával adnak literátus mozaikképet a szórványok életéről és még inkább életérzéséről. Pomogáts Béla, Cseke Péter, László Szabolcs, András Sándor és mások recenziói hívják föl az olvasó figyelmét azokra a jelentős irodalmi művekre, amelyek a szórványlét sajátosságait jelenítik meg - sokszor a tudományos igényű munkák érvanyagánál is hatásosabban. A nagyszabású szép- és tényirodalmi antológia egyfelől fölhívja a figyelmet a szórványosodás veszedelmeire, másfelől bőséges példaanyagának segítségével módszertani megoldásokat, ötleteket is kínál a lemorzsolódás, az asszimiláció elkerülésére. Az előbbire nézve a Kassán élő költő, Gál Sándor verssorai a legtalálóbbak: "az ember egyedül marad / már szinte utolsónak / nézi a táj hullámait" (Az ünnep).