Az utóbbi évtizedben az irodalomtudomány egyre több figyelmet fordít az irodalmi alkotásokban megnyilvánuló térszemléletre; úgy is mondják, most megy végbe a humán tudományok "térbeli fordulata" - ennek volt nagyon világos hazai megnyilvánulása az Országos Széchényi Könyvtárban 2014 januárjában megrendezett Tér(v)iszonyok és tér-kép(zet)ek című konferencia. Most a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, Papp Ágnes Klára ide vágó dolgozatait, három fejezetbe osztott tíz tanulmányát adja közre, amelyek a 20. század elejétől az ezredfordulóig követik nyomon a magyar írók térszemléletének alakulását. A bevezetésben Mihail Bahtyin orosz esztéta "kronotoposz" fogalmából indul ki, és arra a következtetésre jut, hogy az irodalmi alkotások vizsgálatában a történetiség szempontjainak jelentőségével kezd vetekedni a térbeli struktúrák vizsgálatának fontossága; lassan a terek vizsgálata maga alá rendeli az időbeliség szempontjait (A térbeli fordulat kronotoposza). A kötet első részébe (A kisváros poétikája) három olyan elemző dolgozat került, amelyek a provinciális kisváros és a nagyvilági metropolisz "skáláján" helyezik el Kaffka Margit (Mária évei), Móricz Zsigmond (Az Isten háta mögött), Kosztolányi Dezső (Pacsirta) és Karácsony Benő (Pjotruska; Napos oldal) prózáit. Többek között abból a szempontból vizsgálja e műveket, miképp függ össze a kisvárosi tér ábrázolása a kisember jellemének érzékeltetésével. A második fejezet (Modern és posztmodern terek) három dolgozatában Ottlik Géza könyveiben (Iskola a határon; Buda), valamint Lengyel Péter regényében (Macskakő) vizsgálja az alkotók térszemléletét.