Rendkívül fontos és felkavaró, sokáig tabusított, ma is érzékeny és módszertani szempontból is kivételesen nehezen kutatható témát dolgoz fel Pető Andrea karcsú, de annál súlyosabb munkája. A második világháborús front 1944-45-ös átvonulása kollektív trauma volt egész Magyarország számára, a felszabadító/megszálló Vörös Hadsereg katonái által elkövetett tömeges atrocitásokról mindenki tudott, de szinte senki nem beszél(hetet)t. Az erőszakos cselekmények közül is a tömeges nemi erőszakot övezte legtovább a hallgatás, amiről a nyilvánosságban először Polcz Alaine szólalt meg, már a rendszerváltás után (Asszony a fronton; 201707191). Pető Andrea, még a kilencvenes évek végén úttörő módon kezdett hozzá a téma feldolgozásához. Ebben a könyvében nagy elméleti felkészültséggel és nemzetközi kitekintéssel, az érintettek és a mai emlékezők felé is nagy empátiával közeledve dolgozza fel a Magyarország szovjet megszállásakor elkövetett nemi erőszak történetét, a korabeli eseményeken túl egyaránt tárgyalva a módszertani és elméleti dilemmákat, a következményeket (nemi betegségek, művi terhességmegszakítások, a megszületett gyermekek), és a mába vezetve az erőszak emlékezetét, emlékezetpolitikáját. Az utolsó fejezetben szóhoz jut a "A történet hiányzó oldala", az elkövetők és általában az orosz közvélemény. A néhány archív fotófelvétellel illusztrált, végjegyzetekkel és a felhasznált irodalom listájával záruló kiadványra a szakembereken túl a széles közvélemény figyelmét is érdemes felhívni. "www.kello.hu minden jog fenntartva"