A Történeti Hivatalnak, illetve utódintézményének, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa, Takács Tibor történész a Szoros emberfogás című könyvéhez hasonlóan a labdarúgás korabeli világába csomagolva ír a hazai szocializmus hatalmi stratégiáiról. Ugyancsak szellemes címmel (Büntetőterület) ellátott írásában a futballt mint nagy tömegekre ható társadalmi és kulturális jelenséget vizsgálja, amelyet a szocialista rendszer irányítói, a legfelsőbb állami és pártvezetés mindig is komoly veszélyforrásnak tekintettek. Egy meccsen könnyen elszabadultak az indulatok, amelyek aztán ragályosnak bizonyulhattak. Ezért is utalták a politikai rendőrség hatáskörébe a klubok játékosainak és szurkolóinak ellenőrzését. Ám a hatalom birtokosai azt is tudták, milyen fontos szerepet játszanak a sporteredmények a rendszer elfogadottságában, hogy pl. az Anglia ellen aratott 6:3-as sikernél semmi sem népszerűsítheti jobban a szocializmust. Ezért is válik izgalmas kérdéssé, vajon a magyar állambiztonság emberei mit láttak, és főleg mit kerestek a stadionokban, a lelátókon, a játékosok öltözőiben, a klubházakban, a kádereknek fenntartott kormánypáholyokban? Miért fordítottak akkora figyelmet a focira és a focistákra Rákosiék, majd Kádárék? Miként kezelték és mire használták a rezsim vezetői a labdarúgókat? Hogyan kaphatta vissza mégis a mindig is ellenséges elemek gyűjtőhelyének tekintett FTC régi nevét és színeit? A végjegyzetekkel, forrás- és irodalomjegyzékkel, valamint névmutatóval kiegészített kötet szerzője a foci szemszögéből rajzolja meg az 1945 és 1990 közti magyar valóság képét különleges dokumentumok, párttitkári feljegyzések, ügynökjelentések, nyomozati jegyzőkönyvek, titkosszolgálati tisztek beszámolói alapján.