Esszégyűjteménnyel jelentkezik a filozófus Vajda Mihály. Az írások szólnak egyrészt az emlékezetről, pontosabban arról a felejteni akarásról, amely mind a mai napig jellemzi huszadik századi történelmünk egyik sötét epizódjainak megítélését, nevezetesen a zsidóság kiirtásának második világháborús kísérletét. Másrészt arról az akarásról is szól a kötet, hogy ha már nem sikerült - mert nem is sikerülhetett - a zsidóság teljes kiirtása, akkor hogyan lehet ezt a múltat elfogadni, magunkévá tenni, lehet-e ott folytatni tovább, ahol abbahagytuk. A szerző ezt a bonyolult kérdéskört például ismert irodalmi műveken - így többek között Kertész Imre regényein - keresztül vizsgálja, foglalkozik a holokauszt és a filozófia kapcsolatával, ugyanakkor saját 1944-45-ös emlékeit is felidézi a holokauszttal kapcsolatban. Néhány írás mindezeken túl tiszteleg olyan személyek előtt is, mint Borbély Szilárd, Nádas Péter, Orbán Ottó, Petri György vagy Tengelyi László. Filozófiában jártas, művelt olvasót igénylő kötet.

Log in to favorite or list