Esszégyűjteménnyel jelentkezik a filozófus Vajda Mihály. Az írások szólnak egyrészt az emlékezetről, pontosabban arról a felejteni akarásról, amely mind a mai napig jellemzi huszadik századi történelmünk egyik sötét epizódjainak megítélését, nevezetesen a zsidóság kiirtásának második világháborús kísérletét. Másrészt arról az akarásról is szól a kötet, hogy ha már nem sikerült - mert nem is sikerülhetett - a zsidóság teljes kiirtása, akkor hogyan lehet ezt a múltat elfogadni, magunkévá tenni, lehet-e ott folytatni tovább, ahol abbahagytuk. A szerző ezt a bonyolult kérdéskört például ismert irodalmi műveken - így többek között Kertész Imre regényein - keresztül vizsgálja, foglalkozik a holokauszt és a filozófia kapcsolatával, ugyanakkor saját 1944-45-ös emlékeit is felidézi a holokauszttal kapcsolatban. Néhány írás mindezeken túl tiszteleg olyan személyek előtt is, mint Borbély Szilárd, Nádas Péter, Orbán Ottó, Petri György vagy Tengelyi László. Filozófiában jártas, művelt olvasót igénylő kötet.